Szereplők: 11 (1 férfi, 2 nő, 8 tetszőleges)
Hapci király (férfi)
Bolond (tetszőleges)
Poroszló I. (tetszőleges)
Poroszló II. (tetszőleges)
Vádlott (nő)
Udvaronc I. (tetszőleges)
Udvaronc II (tetszőleges)
Vajákos Mari (nő)
Főorvos asszony (nő)
Felcser (tetszőleges)
Lecser (tetszőleges)
Koldusasszony (nő)
Egyéb: Szerepösszevonás lehetséges. A Koldusasszony ugyanaz, aki a vádlott. Helyenként verses.
Több dal.
Első jelenet
Szereplők: Poroszló I., Poroszló II., Vádlott
Kopár vidéken, az ország szélén poroszlók vezetnek egy megbilincselt asszonyt. Azért taszigálják,
mert tüsszentett. A poroszlók szerint náthás, a vádlott ezt tagadja, ő csak a napba nézett. A poroszlók
gyors rontásűző mozdulatokat végeznek, kántálnak, és szabadon engedik az asszonyt, azaz
kitoloncolják az országból. Hapci király birodalmában ugyanis senki nem tüsszentheti el magát. Az
asszony próbálja megvesztegetni őket egy cipóval, hogy maradhasson.
Második jelenet
Szereplők: Udvaronc I., Udvaronc II., Hapci király, Bolond
Hapci király ébred a trónteremben, az Udvaroncok a rontásűző szertartást végzik. A király dalban
mondja el, semmi mástól nem fél, csak a náthától. Majdnem tüsszent, az Udvaroncok ijedten végzik a
náthaűző szertartást. A Bolond javaslatára két dugóval tömjék be a király orrlyukát. Siker, az
Udvaroncok a Bolondot éltetik. A királynak ez nem tetszik.
Harmadik jelenet
Szereplők: Király, Udvaronc I., Udvaronc II., Bolond, Poroszlók (néma szereplők)
A király a trónusán étvággyal reggelizik. Az Udvaroncok papírt és tollat ragadnak, várják a
törvénykezési diktálást. A király ellenőrzi, kiirtották-e a virágokat, betiltották-e Hapci miatta a
Hófehérkét, minden háztartás beszerzett-e porszívót stb. A Bolond figyelmezteti, hogy a virágokkal
együtt a méz is el fog tűnni a király kedvenc mézes puszedlijéből. A király meghökken, és ellenkezik:
ha maradnak a fák, a virágportól tüsszögni fog. Udvaronci javaslatra létrejön a pollenkommandó. A
Bolond közbeveti, hogy az embereknek nincs pénze porszívóra. A király dühében tüsszögni kezd. Az
iszonyattól megdermed, a többiek is megijednek. Hívják a Főorvos asszonyt.
Negyedik jelenet
Szereplők: Főorvos asszony, Király, Udvaroncok, Bolond, Felcser, Lecser, Vajákos Mari, Poroszlók
(néma szereplők)
Megjelenik a Királyi Főorvos asszony egy hatalmas táskával, amiből műszerek kerülnek elő. Duett a
Királlyal. A Főorvos mindenféle pirulákat és löttyöket ad a Királynak, de az csak tüsszent tovább.
Tömlöcbe vetik. A Bolond azt javasolja, bújjon inkább ágyba és pihenjen. Már csak két katonaorvos
maradt az országban, ők érkeznek. Felcser és Lecser operálnak. Zenés bohóctréfa, amiben Felcser és
Lecser beöntést ad, leborotvál, kiköt, beköt, hátracsavar. Egyre abszurdabb dolgokat mondanak,
eljutnak az amputálás javaslatáig. A Király őket is börtönbe vetné. Felcser és Lecser kimenekülnek.
Hoznak egy természetgyógyászt. Vajákos Mari a ruhája alól mindenféle szemetet szed elő, egy
kondérba dobálja, vizet önt rá, földdel elkeveri, közben dal a vajákolásról. A kántálás közben sárral
keni be a Király arcát, szénát, répa- és krumplihéjat szór rá. A Király úgy néz ki, mint egy madárijesztő.
Az Udvaroncok nem bírják röhögés nélkül. A Király őket is tömlöcbe veti. A Vajákos kéri a bérét, mert
a Király már nem tüsszög. A Király nem akar fizetni, inkább áltüsszögésbe kezd. Mari újra nekilát a
gyógyításnak, de a Király nem tűri. Tömlöcbe vetné, megégetné, de Mari varjúvá változik, és károgva
kirepül az ablakon. A Király büszke magára. A Bolond megdicséri a kapzsiságért. A Király újra
tüsszenteni kezd. A Vajákos Mari varjú képében berepül a trónterembe, és átkokat kárál.
Ötödik jelenet
Szereplők: Király, Bolond
A trónterem üres, csak a Király vacog a trónszéken egy nagy bundába burkolózva. Nincs tüzelő, mert
már minden fát kivágatott, a Bolondon kívül más már nincs szabadon, mert mindenki börtönben ül. A
Bolond azt javasolja, a Király ossza szét a nátháját az alattvalók között, akkor mindenkinek csak egy
pici jut. A Király lelkesen összehívja népét.
Hatodik jelenet
Szereplők: Udvaroncok, Poroszlók, Nép, Király
A piactéren gyülekezik a nép, félnek. A Király beszéde közben egy Koldusasszony eltüsszenti magát.
Mindenki elhúzódik tőle, a Poroszlók megragadják. Az asszony könyörög, a Király leereszkedik a
pulpitusról, odasiet, megöleli, kinevezi udvari főtüsszögnökké. Az egyik Poroszló is gyorsan eltüsszenti
magát, belőle százados lesz. A többi poroszló is tüsszent. A Király egyre boldogabb. Mindenki
tüsszögni kezd, a tüsszögésekből ritmus áll össze, a Király örömében énekel. A Bolond a közönségnek
elmondja, hosszú idő után önfeledten tüsszögött az ország – a Bolond kivételével. De a királyi
szigornak nem tud ellenállni, ő is aprókat kezd tüsszenteni. A Bolond újra a közönséghez fordul, és
megjegyzi: „Milyen szerencse, hogy ti olyan országban éltek, ahol akkor tüsszentetek, amikor
akartok.” A színpadon zene, tánc. Csak a Bolond nem táncol. De mindenki, mint a bolond, táncol.
Szövegtár 